Üdvözöllek!
Az én nevem Lili.
Adataim:
Nevem:Picúrka Lilien (Lili)
Nemem: nőstény
Korom:2 év
Fajtám: fajtiszta, Pekingi Palotakutya
Tükkök amiket megtanultam: ül, pacsi (még tanulom), keresd!, ugrik.
Képességeim: sokáig tudok kátlábon állni (lásd kép), gyors futás, jó látás, jó szaglás.
Amit szeretek: enni, aludni, futni, játszani, ha kényeztetnek.
Ezt a honlapot a Gazdim szerkeszti az én nevembe. Ez a weboldal az életemről szól. Nem is szaporítom tovább a szót, kezdem a történeteimet. Jó olvasást, és remélem izgalommal olvassátok a történeteimet, kalandjaimat!
2011. június 15, délelőtt: Angyalból ördög-én, mint vadász.
A Gazdi átvitt engem a Papájához. A Papája elfelejtette becsukni a tyúkokat, engem meg elengedett. Futottam, és megláttam a fehér tyúkot. "Hm, megkéne fogni!"-gondoltam. Erre elkaptam, és húztam. Ezt háromszor is megcsináltam. Sajnos nem értem el a nyakát, hogy egy kicsit játszadozzak vele. Utána, 1 héttel, 2011. június 22-én, ugyan ezt megtettem. Ezúttal a feketét kaptam el. Ezt, máshogy képzeltem el. Minden tyúk bemenekült az ólba, kivéve ez a kis fekete. Őt beszorítottam a bokorhoz. Sajnos mire elkaptam volna, jött a Gazdi Papája, és elzavart. De legalább jót szórakoztunk!
2011. június 29-e, dél: Rejtélyes idegesség
Ma a Gazdi Anyukája, a Mamim, haza jött. Én kint voltam az udvaron, miközben Ők bent beszélgettek. Egyszer csak elkezdtem ugatni, és nyüszíteni. A Gazdim, kijött házzám. Közbe nézett, de nem látott semmit. Annyira ideges volt, hogy szinte megfújtottam magamat (mert hosszú pórázra voltam kötve). Aztán a Mami is kijött, de Ő se látott semmit. De én még mindig ideges volt. Aztán utána jött ki a Gazdi nővére, Ő mondta, hogy a Gazdi vegye le a drótról a pórátomat, hadd menjek. Mivel van olan hely, ahol kiférek, fogott a Gazdim. Én a földhöz nyomtam az orromat, és elkezdtem gyorsan szagolgatni. Csak vezettem a Gazdit körbe-körbe, de semmit se találtam. Igaz, a macskákért is ideges szoktam lenni, de egy cicáért nem ennyire. Úgyhogy a Gazdiék nem tudják mi lehetett. A Mami szerint gyík, a Gazdim szerint pedig, róka, de a Mamim azt mondja, hogy azok nappal nem jönnek elő. Utána behoztak a lakásba, még akkor is ideges voltam. Futkároztam a házban, és szagolgattam. De semmi. A Mamit, a Gazdit, és a testvérét nagyon érdekli, hogy mi lehetett az. Ezért lett a címe, ennek a történetnek a címe, "Relytélyes idegesség".
2011. július 20.-a, délután: Mi fáj?
Ezen a napon a Gazdimék a Balatonon voltak. Amikor hazajöttek, szinte az egész család, még én is kint voltunk az udvaron. A Gazdim és a testvére elkezdtek tollasozni. Én szerettem volna ellopni tőlük a labdát, de nem tudtam. Majd a Gazdim testvére kezébe volt a labda, és valamit mondott valakinek. Én addig felugrottam, és elakartam kapni a tollaslabdát. De nem tudtam. :( Leérkeztem a földre. De rosszul! Én felemeltem az egyik lábam, mert fájt! Odamentem a Gazdi anyukájához, Ő megfogta a mancso, én engedtem, hogy fogja. Azt hitték, hogy rosszul érkeztem le, és ezért megfájdult a lábam. 2011. július 23.-a, délelőtt, nagyon nyalogadtam azt a lábam. A Gazdikám szólt az anyukájának, és a papájának. És akkor kiderült, hogy nem is a lábam fájt, hanem leszakadt a körmöm.Mostanra már leesett magától. És kezd visszanőni. :)
2012. február 18.-a, dél: Nem tűntem el
Jajj, de rég nem írtam! :/ De nem tűntem el :)Jól vagyunk, élünk, virulunk :)